mcfüleki

  A feelingből kérek egy szép darabot. -Csak ez van, de ez elég régi. Nekem pont megfelel, ezt kerestem. Ha már pofátlan módon bele kontárkodom, hogy próbálom felidézni a kezdeteket miért nem ezzel kezdtem? https://youtu.be/hUmGOSHIq4I?si=utdb1i0Kthal1Oef Nekünk is volt saját Road 66-unk. A 31-es út. Isten ments, hogy párhuzamot vonjak. A mi világunk itt volt és itt van. És a másik vége? Beírtam a térkép keresőbe Mende-Chicago Azt írta az alkalmazás: nem sikerült utat tálálni ide. Aztán most 2024 van. https://youtu.be/uVE2oDSAOPo?si=x9hP1uBxmt6Kp0T2

  Dino Buz zati írta: „Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk.” Vele nehéz vitatkozni. Pláne ha nincs min. Ha át is lehetne vállalni a szenvedésből egy parányi részecskét nem sokra mennénk vele. Akinek van belőle bőven annak az a parányi nem sokat segít. Aki magára vállalná pedig azt hinné nagyon sokat segített. Arra nem is merek gondolni ,hogy szinte örüne, hogy neki ilyen kevés jutott. Ha behunyod a szemed egyből kiderül mi van veled. Ha senki csak a nagy sötétség, elég szar. Ha mellé a pokol kénköves bűzét is érzed hát neked annyi. Ha minden porcikád megtelítődött ezzel a bűzzel és már szereted is ezt a szagot te vagy maga az ördög. Visszaút már nincs. Persze ne ess kétségbe , soha nem is volt.