Ló..sz az egész.

A pontozatlan címet nem engedi át a Mess.

Rövid képregény életem utolsó napjáról.

Ennyit még soha nem aludtam.
Körülbelül tizenkét órát.
Na jó ez egy kis írói túlzás.
Csak tizenegyet.
Felébresztett valami.
De lehet hogy csak valami rémálomból ugrottam ki a valóságba.
Bekapcsolom első mozdulattal a tabletet .
Egy képet kaptam a facén.

Kedves vidám kép

Eddig így volt az agyam 

  

Kora hajnal

Lassan ébredezek, és kezdődik a tánc.

Grízestészta sok barack lekvárral.
Kicsit korai még a gondolat ,de nem lehet elég korán kezdeni.

Megmozdulni persze még nem tudok ,de már körvonalazódik bennem a mai nap.

Szép napsütéses vidám délelőtt.

Aztán a grízes tészta.

Az önmegvalósítás

Csodás naplemente

Az éjszakai felvétel az agyfényképezővel.

Ha ez az utolsó blogom bejön? 

Ennyi vót.
Ha nem úgyis írok még.
Kíváncsi vagyok.