Don Kanyar
Most kezdtem el szégyelni magam.
Eddig ha szóba került mindig vigyorogtam.
Én fel voltam mentve történelemből, meg földrajzból.
De ma ránéztem erre a képre és rájöttem mi vagyunk rajta.
Magyarok.
Persze tudtam, hogy nagyanyám kilenc testvére közül ketten itt a Don kanyarban haltak meg.
Pékek voltak.
De eddig azt gondoltam mint mindenről a világon, kicsit rosszabb vagy jobb, de buli van.
Hát nem.
Hogy az emberek, hogy élik az életüket milyen szerencsével vagy szerencsétlenséggel az úgy ahogy rendben van.
Nem teljesen de, hogy az őrültek miatt iszonyú körülmények közé kényszerülnek élni és halni emberek az szörnyű.
Nem az fajta szörnyűség amit látunk a médiában, hogy iszonyú képek után egy kattintással már a 200 kilós táncosnőn röhögünk.
Imunizálnak minket, vagy talán mi magunkat, hogy ne vegyük észre hogy él a csodálatos homo sapiens.
Eddig azt gondoltam ez a huszadik század hibája.
Itt a huszonegyedik , és?
Egy negyede már majdnem eltelt.
Nem biztos, hogy jobb lesz mint az előző.
Nekünk talán.
"Főúr még egy gyufát.
Egyszer élünk"
Voga
Megjegyzések
Megjegyzés küldése